A Teleki–Bolyai Könyvtár vagy közismert nevén a Teleki Téka Erdély és Magyarország első közkönyvtára, Marosvásárhely és Erdély egyik legértékesebb kulturális öröksége. A könyvtárat 1802-ben alapította Erdély akkori kancellárja, gróf Teleki Sámuel, aki vagyona nagy részét fordította a korszak legfontosabb könyveinek megvásárlására, valamint könyvrégiségek beszerzésére. Ezek a mai napig hozzáférhetők és kutathatók a Teleki Tékában, legnagyobb részük latin, görög, német, francia és magyar nyelvű. 2022 augusztusában lesz kétszáz éve, hogy elhunyt a könyvtáralapító; a kerek évforduló apropóján a marosvásárhelyi Teleki Téka Teleki Sámuel-emlékévet hirdetett. Idén a könyvtár minden tevékenysége a könyvtáralapító köré szerveződik; szeptemberben nagyszabású, Teleki Sámuelről szóló kiállítással, valamint egy nemzetközi konferenciával készülnek a marosvásárhelyi intézmény munkatársai és kutatói.
Ki volt a könyvtáralapító Teleki Sámuel? 1739. november 17-én, Gernyeszegen született, gyermekéveit a Fehér megyei Celnán töltötte, saját szavaival élve ,,félrevaló vad helyen, majd minden emberi közönséges társalkodáson kívül”, és utólag is nehezen pótolta „tanulásbéli sok hátramaradásait”. Ugyan otthon a kor szokványos hit- és latin nyelvoktatásán túlmenően elég sokrétű oktatásban részesült, de az így is messze alulmaradt a korszak európai oktatási színvonalának. Még nem volt húszéves, amikor a további tanulás iránti vágyát beteljesítve 1759-ben elindult négyéves külföldi tanulmányútra, és közben összegyűjtötte a marosvásárhelyi téka magvát. Tanulmányútjáról naplót vezetett, amelyet 1908-ban rendezett sajtó alá ifj. Biás István.
„Teleki Sámuel élete (1739—1822.) olyan volt, hogy maga a személy is méltán érdekelhet szélesebb köröket. Fényes pályáján elért hivatali állásai — az erdélyi kanczellárságig emelkedett — nagy befolyást juttattak neki a közügyekben. Benső hajlandóságai a művelődés történetében tették nevezetessé, mert a tudomány kérdései iránt érdeklődésre, a szellemi haladás érdekében cselekvésre is indították. A Teleki-könyvtár egybegyűjtése erre az egyik adat; a másik, nem oly maradandó, de nem kisebb becsű pedig az, hogy az erdélyi református kollégiumok sorsa iránt egész életében tevékenyen érdeklődött, érettök munkát és pénzt áldozott” – írta róla bevezetőjében dr. Imre Sándor 1908-ban, amikor a gróf Naplóját Marosvásárhelyen megjelentették.
„Teleki Sámuel gróf 20 éves korára, a mikor külföldi útjára indul, kénytelen volt megtanúlni a saját lábán állást, átesni olyanokkal való küzdelmeken, kiktől gyenge kora és árvasága miatt inkább jót várhatott volna s igy rá kellett szoknia arra, hogy maga erejét számba vegye és önállóan használja, maga keresse meg az útat is, melyen haladni akar, a társakat is, kikben bíznia lehet” – állapítja meg Imre Sándor.
Teleki naplójából kiderül, hogy főleg a természettudományok iránt érdeklődött, de azokban is volt a legnagyobb lemaradása, Erdélyben akkor nem lévén korszerű természettudományos oktatás. Idegen nyelveket sem tanítottak akkor még a latinon kívül, Teleki németül Baselben tanul meg, majd a francia nyelvet is elsajátítja utazásai során.
„Általánosságban a környezet is, a tanulmányok is, meglehetősen ellentétesek fejlődése eddigi segítőivel. Gemyeszeg, Czelna, Sáromberke után Basel, Utrecht, Páris a fiatal gróf tartózkodási helye. Itthonn ha útra kelt, ismerős embereket talált ismerős viszonyok között; négy év alatt odakinn bejárt nagy földet, mindenütt mást, másféle embereket és másforma körülményeket talált. Itthonn hozzászokott az országos és családi ügyek hosszadalmas tárgyalásához, a felsőbbséggel szemben csaknem tehetetlen erdélyi főurak aprólékos életéhez, melyben az egyéni akaratnak az uralkodó tetszése volt nem tágas határa; külföldi útjában meg arra kellett szoknia, hogy érdeklődjék rá közvetlenül nem tartozó tárgyak, övétől, hazájáétól idegen szokások iránt, mindenütt, mindenkivel beszélve új meg újabb gondolatkörbe kellett illeszkednie s maga sorsát magának kellett kovácsolnia” – illusztrálja a tanulmányút jellemfejlesztő hatásait Imre Sándor.
Kétségtelen, hogy Teleki életének „legnagyobb hatású cselekedete volt” a most marosvásárhelyi könyvtár megalapítása, és annak gondolata a külföldi út során merül fel először benne, és kristályosodik ki egyre jobban. A könyvgyűjtés önmagában nem egyedi vonás, számos hozzá hasonló erdélyi arisztokrata gyűjtött könyveket főúri passzióból, ám Teleki abban volt teljesen korszakalkotó, hogy eleve a köznek szánta a könyvtárát – állapítja meg életrajzírója.