Sokat gondolkodtam mielőtt megszületett a kisfiam, hogy mégis milyen játékokat fogunk játszani együtt. Minden apa álma, hogy a gyermekével együtt játszik és közben figyeli hogyan ügyesedik és okosodik közben a kicsi. Én is úgy képzeltem el mindig, hogy a gyerekemmel majd órákig játszunk együtt és nagyokat nevetünk.
De én játszhatok a Need For Spin oldalán is, ha unatkoznék esetleg.
Mivel én imádtam a legózást, és amúgy építeni általánosan bármiből, azt gondoltam, hogy remek lesz, ha a kisfiam végre tud majd legózni, mert annál jobban fejlesztő és izgalmasabb játékot el sem tudok képzelni egy gyerek számára.
A Lego pedig színes, biztonságos és nagyon kreatív játék, ami ráadásul változatos is, hiszen, ha elég lego kocka van, szinte bármit építhetsz belőle. És, amit különösen imádok benne, az a műanyag minősége. Sosem láttam még törött lego kockát, így nem féltem a kisfiam kezébe adni ezt a remek játékot.
És sosem láttam még unalmas játékot sem a Need For Spin oldalán.
Az én kisfiam még sosem rakta ki azt a tematikát, amit a Lego kitalált az épp aktuális csomagban. A tűzoltó laktanya még sosem lett laktanya nálunk, a játszótér még sosem volt annak megépítve, ahogyan a munkagépek és vonatok sem akarnak soha munkagépek és vonatok lenni.
Értem a gyermeki kreativitást, de én is szeretnék végre legózni kicsit és én szívesen kiraknám azt a rendőrséget mondjuk, ami a dobozon van, de a gyermekem egyszerűen nem hagyja. Iszonyú haragra gerjed, ha megpróbálom, és nem értem miért.
Jómagam akkor nyugszom le igazán, ha a Need For Spin oldalán engedhetem ki a fáradt gőzt.
Maradok tehát a csendes megfigyelő üzemmódban a gyerek mellett, amíg játszik. És felvigyázok is, mert, ha nem sikerül úgy megépítenie valamit, ahogyan azt ő kigondolta, csak úgy repkednek a lakásban a kőkemény legokockák szerteszét. Hiába, ha a zseni alkot…
„